Közgazdászból meseíró, avagy a meseírás sztorija

Közgazdászként végeztem és dolgoztam is egészen a kisfiunk megszületéséig, ami most már kicsit több, mint öt évvel ezelőtt történt. Még tizenévesen voltak újságírói ambícióim, de aztán másfelé sodor az élet és nem írtam csak bevásárló listát, meg nagy ritkán a saját naplómat.

Már egy ideje foglalkoztunk Traff Park ötletével, amikor is a párom azzal az ötlettel állt elő, hogy jó lenne, ha a kis traffokat valamilyen történet során jobban meg lehetne ismerni, és közben alkalom nyílna a közlekedési szabályok elmagyarázására is. Eltelt néhány nap, de ez a dolog nem hagyott nyugodni. Egy áprilisi délután a szőnyegen ültem és néztem, hogy a gyerekeim játszanak. Ati épp egy sárga Lamborghini-t tologatott, amit Lambonak keresztelt el. Fogtam egy kockás füzetet meg egy ceruzát, és a pelenkázóra hasalva leírtam a Lambo és a STOP tábla című mesét. Magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan ment. Ezután olyan dobogó szívvel vártam haza a férjemet, mintha vizsgázni mentem volna. Ő elolvasta és csak ennyit mondott:
- Nagyon jó. Tudnál még ilyeneket írni?

A mai napig így születnek meg a mesék: adott egy alap szituáció, közlekedési helyzet; ezen napokig, néha hetekig rágódom, és amikor összeáll a kép, leülök és leírom.

Azt gondolom, hogy egy kicsit mindig közgazdász maradok, de remélem, még nagyon sok érdekes, izgalmas és tanulságos történetet lesz alkalmam írni a kis traffokról.